Napi Vers

Orbán Ottó Elégia egy szamárhoz

Az égre fölemeltelek, szállni tanultál kedvesem, levegő édes vándora, kisangyal, hol a szerelem? Nem is repülsz, de kergetett menyasszonyságod tova száll, becsavarja a fejedet, ökörnyál, őszi pókfonál.

Itt volt, s nem tudtuk, kicsoda. Szólt hozzánk egy öröktől ismerős és soha meg nem érthető nyelven. Tetőtől talpig beburkolt megfoghatatlan anyagába. Kikerülhetetlen volt, mint a sors. Tudjuk, hogy éppily érthetetlenül majd újra visszatér. De honnan? Most hol van, ki volt és hová lett a szél?

Reményik SándorKöszönt egy ember ...

Midőn az est, e lágyan takarófekete, síma bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarjas oly óvatossan, hogy minden füszállágy leple alatt egyenessen állés nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcotés úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyü, síma, bársonyos...

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen