Vágy szimfónia: Az Ördög komponálja
2018.10.25
Sötét van, késő éjszaka. Csend,
csak az óra ritmikus tikk-takkja töri meg.
Az ágyamban fekszem éberen, a plafont nézem,
hosszú hetek nem alvásának fájdalma hasít fejembe.
De nem akar rám köszönni az álmok kegyelme.
A gondolatok gonosz vigyorral kúsznak a bőröm alá
gúzsba kötik lelkem, nem hagyják nyugodni gondolataimat
Ébren fekszem, a sötétség a börtön őröm
figyeli ahogy forgolódva vergődöm cellám az ágy.
Egyszer csak ismerős kopogás hangja kúszik a némaságba.
Az ablakban kirajzolódik az Ördög alakja.
vágyaim megtestesítője eljött hát ismét.
Tudom: Előle nem bújhatok el sosem,
akkor sem, ha nappalaim szent módjára élem.
Hisz ismeri a lelkem összes zűrzavaros ösvényét.
Tudja nehezen lelem a békét, olykor már nem is keresem,
régi ismerősként köszöntöm hát, nincs már bennem iránta ellenállás.
Keze végig siklik a gerincemen átöleli vele testem ,
forrón magához húz, csókjai bőrömet égetik.
majd a kezem kéri, én adom önként, nem kell könyörögni.
Hagyom, had vigyen magával a csillagok cinkos tekintetével kísérve,
olyan helyekre, ahova nem jut el a magány, az ösztönöknek semmi nem szab határt