Tökéletesen tökéletlenül...

A külső, ami először szembe ötlik, ez alapján válik valaki színpatikussá... Viszont lehet, hogy rossz elgondolás, de a kincsesláda is belülről fénylik...

Egy olyan világban élünk, ahol a mérleg két serpenyője nincs egyensúlyban, mert a külsőségek többet jelentenek, mint a szemeknek elsőre láthatatlan belső értékek, vagy a fejekben meglévő tudás. Ez sajnálatos módon mindenhol jelen van. Mert nyilván fontos az, hogy mit rakunk ki a kirakatba... de gondoljunk már egy picit mögé ezeknek a dolgoknak. 

Mi van akkor, ha becsukódik az ajtó mögötted, és a lakásod csendjében magad maradsz, ahol már nem lát a külvilág? Ha a tükörbe nézel reggelente, ébredés után elégedett vagy azzal amit mutat, ha a lelked mélyére ásol, mik azok a sebek, amik felszakadnak?

Itt kezdődnek a gondok. Elégedetlenek vagyunk saját magunkkal, másokra féltékenykedünk, mert bennük megvan az, amit magunkban nem látunk. Ha másoktól pozitív véleményt kapunk, furcsán nézünk rá. "Ő miért nem látja azt, amit én?" - vetődik fel egyből a kérdés. "Hisz súlyfeleslegem van és nem jön rám az XS-es ruha, ez borzalom..." vagy épp: "Sántítok, nem tudok felvenni magassarkú cipőt és még kancsal is vagyok. Ó, szörnyűség...." -gondoljuk magunkban. Még lehetne sorolni hasonló példákat.

Persze ez elsőre olvasva vicces és szarkasztikus lehet, amellett, hogy elkeserítő de vannak okok, amik ezeket a zavarokat bennünk előidézték. Szülők, iskolai osztálytársak sértései és kirekesztései, exek, akiket rosszul választottunk és még rengeteg egyéb élethelyzet, ami esetleg nem csak a múltban hanem a jelenben is fennállhat. Ezek generálhattak folyamatos megfelelési kényszert, önértékelési problémákat....

... hogy ne legyen annyira forró ez a kása: Van, amit rendszeresen hajlamosak vagyunk elfelejteni. Akármi is történt a múltunkban, megküzdöttünk vele, túléltük, ezáltal erősebbé váltunk... 

Még egy dolog: Arról se feledkezzünk meg, hogy mindannyian egyediek vagyunk, különlegesek és ezáltal szépek is a magunk módján. Mert van az a kisugárzás, ami egyetlen szépségkirálynő kinézetével sem tud versenyezni. Mert van az a fellépés, ami adonisz testű férfiakat kenterbe ver. Továbbá néha jusson eszünkbe az is, hogy talán vannak napok, mikor a tökéletes emberek is tökéletlennek látják magukat a tükörbe pillantva és megeshet, hogy szívesen ripityára törnék.

Lehet, hogy felszínes a világ, de jó megjegyezni a Szépség és a Szörnyeteg mese örök érvényű igazságát: A szépség a belsőben lakozik. A párunk valószínűleg testestül-lelkestül szeret minket. Vagy ha épp egyedülállóak vagyunk, sosem tudhatjuk azt, hogy mikor szeret belénk valaki, annak ellenére, hogy mi tökéletlennek érezzük magunkat. Lehet, hogy valaki majd pont ezért fog érzelmeket táplálni irántunk...