Tiéd a döntés: Visszatérsz vagy elmész... (avagy...: Utolsó Hozzád írt soraim)
2018.10.28
Kínzó álmokat látok éjszakánként
Mindig visszajársz régi ismerősként.
Újraélem a boldog perceket,
könnytengerben találnak a reggelek.
Nappalaim órái vánszorogva telnek.
Sehol sem lelem igazán a helyem.
Néma üvöltéseim rázzák lelkem:
Ne kínozz tovább kérlek,
halld meg könyörgésem.
Térj vissza de ne éjjeli lidércként
Inkább állj elém teljes valódban
és légy mindennapjaim része,
vagy hagyj békén végleg és örökre.
A döntés már a Tiéd:
Visszatérsz vagy elmész.
Visszatérsz vagy elmész.
Szúrós kaktusz lettem miattad,
a sebektől, amiket ejtettél rajtam.
Már mind begyógyultak, már nem fájnak.
De a hegek a lelkemen és szívemen
örökre ott maradnak.
Kortyolnék az italból amivel az Élet kínál,
de egy hang: ne tedd - mindig visszaránt
lélegeznék felszabadultan, de évek óta
mázsás súly nyomja mellkasom.
Úgy lennék valakinek az ölelésében,
ahol meglelném végre a békémet.
Nem várom már naiv gyermeki hittel,
hogy majd belép az ajtómon a hercegem,
de valahol a lelkem mélyén mégis hiszem, így lesz.
Eközben folyton a sötétséget félem,
elodázom az elalvás pillanatát, amennyire tehetem.
Mert tudom, hogy fáradhatatlanul felbukkansz,
olyan álombéli helyre viszel, ahol újra játsszuk a szép múltat.
De már nem vagyok oda ezért annyira, mint rég.
már nem hiányzik ami volt, a jelenben élnék.
Sokszor álmatlan éjjeleken,
mikor hatalmad nem hatott rám, elgondolkodtam:
Vajon, mikor elhagytál, neked fájt?
Régen még kényszeresen a választ kerestem.
Ma már keserédes mosollyal elhessegetem a gondolat ez.
Hisz biztosan könnyebben továbbléptél mint én.
Hagyom hát, jöjjön a szokott álom.
Ne kínozz tovább kérlek,
halld meg könyörgésem.
Térj vissza de ne éjjeli lidércként
Inkább állj elém teljes valódban
és légy mindennapjaim része,
vagy hagyj békén végleg és örökre.
Ezért: Vedd le rólam a láncokat mit rám raktál,
hagyd, hogy éljem a létem tovább.
Hisz a döntés már a Tiéd:
Visszatérsz vagy elmész.