"Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

Már gyerekként tudtam ezt. Rengeteget énekeltünk. Nagynéném tud zongorázni, mindig odaültetett az ölébe a zongora elé és játszotta a "Für Elise" egy részét. Imádtam, pedig még akkor fogalmam sem volt arról, hogy ki Beethoven. Csak azt tudtam, hogy száll a zene és ez mennyire jó dolog.

Aztán általános suliban megérkezett az áttörés, fantasztikus énektanárunk volt, aki olyan szinten megszerettette velem a klasszikusokat, hogy a mai napig szívesen végig hallgatok mondjuk egy Varázsfuvolát vagy akár egy Mozart best of válogatást. Ha valaki megkérdezné, ki az aki megnézne és hallgatna egy komolyzenei hangversenyt, biztosan azok között lennék, akik lelkesen jelentkeznek. Hegedű, zongora, cselló, mindegy, könnyekig tudok tőle hatódni.

Aztán jött a középsuli és a rockzene számomra mint új fogalom, de hamar beletanultam. Nem volt nehéz, hisz minden nap nagyszünetben szólt a zene és ragadt rám, mint a kosz :) Guns N' Roses, AC/DC, Metallica, Pantera, Rómeó Vérzik, Junkies, Alvin és a mókusok, Tankcsapda, Hooligans... Minden is volt, mint a búcsúba, és imádtam. Ültünk az aulába az osztálytársakkal, beszélgetés közben a hallott ritmusra járt a lábunk vagy éppen a fejünket rázva adtuk az érzést.

Egy szó mint száz, a zene mindig is szerepet játszott és játszik jelenleg is a mindennapjaimban. Jöttek az évim során a fix kedvencek mellé újak, amit egyáltalán nem bánok. Mindent nagyon szívesen hallgatok, ami jelentéstartalmú szöveggel bír. Így nyitott vagyok az általam esetleg még nem annyira ismert zenekarok munkássága iránt is. Nem egyszer előfordult már, hogy első hallásra nem, de aztán sokadik alkalomra már megszerettem egy banda zenéit.  Fontos szerepe van az összes kedvencemnek a napjaimban. Ha jön valami újdonság, mindig kíváncsian várom. Akármikor tehetem mindig szól a zene.

Bár tagadhatatlan tény, hogy nem jutok el minden koncertre, amire szeretnék. De voltunk már barátokkal jó pár zenei eseményen és remélem, még leszünk is. Ezekből heteken át tudtam töltődni, már akkor kezdtem volna elölről mikor csak pár perce lett vége egy-egy adott koncertnek. Minden belefektetett energiát megértek. Mindegyiket újraélném. Sohavégetnemérősen, abba se hagyjuk.

Voltak az életemben nehezebb időszakok, amikor a zenére támaszkodtam, hogy ne kerüljek padlóra teljes mértékben. Így sok más mellett a zene jótékony erejében is hiszek. Vannak dalok, amikhez olyan embereket kötök, akik sajnos már nincsenek velem. Viszont, akármikor meghallgatom ezeket, mindig eszembe jutnak az együtt eltöltött pillanatok. A zene számomra emlékőrző is.

Rengeteg élményben részesülünk általa és új embereket is megismerhetünk. Az első fesztivál felejthetetlensége, aztán a többié... :) Közösségformáló és kapcsolaterősítő hatása van. Mikor tűkön ülve várunk egy-egy koncertet és kedvenceinkkel együtt énekeljük az ismert dalokat és érezhető, hogy elhagy minden feszültség. Ez pótolhatatlan dolog. Így azt gondolom, az zene kell, hogy ne vesszünk el.
Hiányzik az élőzene, a kedvenceim. A koncertre való készülődés, hogy barátokkal eljussunk A-ból B-be és aztán fáradtan tudjuk mondani hazafelé, hogy megérte, mert k*rvajó volt és megcsináltuk. Hiányzik, hogy összefussunk azokkal az ismerősökkel, akiket koncertek kapcsán ismerhettünk meg. Hiányzik ez az életérzés. 
... és igen, tisztában vagyok azzal, hogy nem csak én érzem így.