Mit értél el eddig az életben? Mit érdemelsz?

Voltak olyan emberek az életemben, akiktől nagyon sokat tanultam. Ezeket próbálom tovább vinni, alkalmazni éveim során, amíg lehet. Számomra nagyon fontos személyek, fontos tanai. Egyik sem volt bölcs vagy mester. Mégis az életútjuk rengeteg tanulsággal bír.

Meséjükben az olvasható, hogyan légy Ember. Hogyan segíts másoknak feltétel és habozás nélkül. Arról, hogy milyen mikor nincs keretrendszer, csak létezés van. Arról: A kérlek és köszönöm szavaknak jelentése és súlya van. Arról, hogy a szeretetben eltöltött minőségi időnek mérhetetlen értéke van. A kedvesség és a jóság mindig kifizetődik. Végezetül: Ha bántanak, annak mindig oka van. Reagálj megértéssel, viszont ne tűrd az alaptalan támadásokat. Minden életben lehetnek nehézségek. Nem minden ember éli a Te életed, nem úgy és onnan indult ahonnan te. Nem járt azon az úton, ahonnan te eljutottál oda, ahol most vagy. Nem tart ott ahol te. Nem azokat tapasztalta meg mint te. Tehát senki nem te. Egyedül csak te vagy te. Azzal az élettel, amit kaptál. Nem bíráskodhatsz mások felett, csak azért mert neked vannak nyertes csatáid. Mert van akinek már az is nyeremény, hogy túlélt egy napot. Segíteni, ha kérnek. Ha megbíznak benned, az kiváltság. Ne feledd: ez nem játék vagy fegyver. Ha beszélnek hozzád, mindig lélekkel hallgasd és ne füllel vagy ésszel. Semmi nem történik ok nélkül. Te vagy a kéz, ami bedobja a kavicsot a tóba. Lásd, csak Te lehetsz az, aki megzavarja az állóvizet. Ha ezt megteszed, csak magadat okolhatod. Minden tettünk és szavunk belőlünk jön. Ütésre vagy kedvességre használjuk őket? Tőlünk függ. Bölcsnek gondolod magad? Taníts bölcsen. De ne légy mindentudó. 

Igen, tudom. Túl magasztos. De ők tényleg így éltek. Nem véletlenül lettem egy bepalizható majom. Családi mintáink vagyunk ugyebár. Viszont. Ma a világ, már nem így működik. Nem is érzem magam jól benne. Nem értem azt, hogy miért csak annak jár tisztelet, aki nagy dolgokat ért el? A mai világ miért megalomániás? Hiába van kacsalábon forgó aranypalotád, ha a trónteremben egyedül ülsz a hokedliden. Megvan mindened, mégsem tudod értékelni, mert folyton az kell, ami nincs. Elfogadásra vágysz a magad tökéletlenségét nézve, de másokat nem fogadsz el, csak feltételhez kötve. Prédikálsz arról véget nem érő listában ezeregy éjszakán át, és még annál is tovább, hogy téged miért kéne, hogy tiszteljenek az emberek, viszont ezek csak múlandó dolgok. Kiabáld csak ki a világnak mit értél el. Majd szólnak ha valakit érdekel. Értem én. Mindenki látszatvilágban él. Ferrári a garázsban, villa nyolcvanhat hálószobával, uszimedence a kertben és hasonló. Nyilván túlzok. Van aki kevesebbért is fent hordja az orrát. Más meg már örül annak is, ha nem fáj a háta reggel ébredés után.

Csak azt akarom mondani, hogy ha kevés dolgot "birtokolsz" és ha lassabban haladsz az utadon a céljaid felé, ne érezd magad rosszul. Rengetegen lesznek, akik arról ugatnak majd, hogy te sehol sem tartasz. Nem vagy értékes, és nem érdemelsz tiszteletet, mert nem tudsz semmit felmutatni. Ezek az emberek csak kárognak, mert őket is sokan-sokszor bántották. Ne foglalkozz az ítélkezőkkel. Senkinek nincs joga bírát játszani az élet libikókáján. Egyszer lent, másszor fent. Ez mindenkire érvényes. Ha majd eljön a fent, ott  attól sosem lesz jobb senkinek, ha a magas lóról sárba tiporsz valakit. Mert így nem marad paraszt, aki pár aranyért fényesre nyalja a cipődet EMBER! Hallasz? Az a paraszt, aki ugyanúgy elindult valahonnan, ahogy Te, valahova vágyik és tesz is érte. Az a paraszt, akinek a te cipődet kell ahhoz takarítania, hogy ma enni tudjon, fedél legyen feje felett. Szóval ne rúgd meg. Mert magas lóról is lehet nagyot esni, és ha majd véletlen a csatakos földön találod magad, nehogy vasvilla landoljon a seggedbe ajándékként, amiért kedves-tündibündi vagy.

Nem attól lesz valaki jobb ember, hogy milyen földi javai vannak. Nem a házad, az autód, a ruháid vagy a pénzed vagy. Ezek mind szükséges rosszak és kellenek az élethez. Tény. Viszont. Ha állandóan hangoztatod, hogy mid van és nehéz ából eljutottál idáig és a csillagokig vágysz, de még az se elég mert többet akarsz... ezzel nem azt generálod ki a hallgatóságban, hogy: hűha, azztaaa, hanem azt, hogy: na, már megint kezdi, tudjuk, tudjuk ez meg az a tiedé, csomó dolgon is átmentél, azt' itten vagy e.... és akkor jöhetne a kérdés: "Akkor mi van?" Élet tapasztaltnak mondod magad, de azzal is tisztában vagy, hogy az, hogy ki vagy és honnan jöttél, mid van baromi keveseket érdekel és nekik nem kell hangoztatni. Ők tudják, figyelnek rád. Veled vannak, nem ellened. Ez megvan? Eljut néha a tudatodig, hogy olyan embereket készítesz ki a felszínes ürességeddel, akiknek számítasz? Őszintén, nagyon kétlem. Nem a sikered ténye fáj az embereknek. A tény unalmas és fárasztó, továbbá érthetetlen, hogy miért is szükségszerű ezt neked mindennap világgá kürtölnöd. Esetleg megvetést válthat ki. Mert csak annyi számít, milyen Ember vagy.

Egy életünk van. Becsüljük már meg. Légyszíves! Mert mindent visszakapunk, a jót is és a rosszat is. Viszont nem mindig attól, akinek adjuk. Akiért Te a lelkedet is kiteszed és mindig ott vagy, az szarba sem vesz és terveket sző arról, hogyan tegyen ki az út szélére. Bezzeg van, aki egy mosolyt is viszonoz. Figyeljünk már egy kicsit arra, hogy mit és hogyan csinálunk. A ma hibáit holnap már nem tudod helyre hozni. Viszont a sebek, amit ma okoztál, még holnap is fájhatnak. Nem vagyunk robotok. Érző emberek vagyunk. A "leszarom" egy hazugság. Mindenkinek fájhat valami, mindenki gyötrődik. Semmi nincs ok nélkül. Figyeljünk egymásra jól, amíg még lehet. Tegyük meg, amit tudunk, amíg még van kikért és miért. A jó emberség nem kerül semmibe és könnyen meghálálható. A legértékesebb tulajdonságaink nem függnek semmitől. 

Ha épp életed nehezebb szakaszával küzdesz ne hagyd senkinek, hogy beborítson sötétséggel, mert az ilyen emberek nem fognak segíteni visszatalálni a napfénybe. Mindig tudd mennyit érsz. Akkor is, ha mások nem értékelik azt, amit te a kis életedben véghez vittél addig a pontig, ahol állsz most. Mindig lesznek olyanok, akiknek semmi sem elég jó és nem fognak sosem tisztelni. Ne törődj velük, még akkor sem, ha nehéz. Mert úgyis lesz olyan, aki észreveszi, hogy vagy és teszel magadért bármilyen hard is a pálya. Ne feledd: Amit bizonygatni kell, azt nem kell bizonygatni.