Szív Kapu
2018.10.24
A szívem kapuja már hosszú-hosszú évek óta zárva.
Férfi legyen a talpán aki kinyitja, aki egyáltalán rátalál
az odavezető útra, és azt türelmesen végigjárja.
Ha már ott lesz az ajtó előtt, akkor sem biztos, hogy egyből feltárul a zár.
Hisz ez a szív már több sebből is vérzett
Így nem naiv már, nem hisz egyből pár üres kedves szónak.
Tett bizonyítsa az érzelmeket, lélekből szóljon
komolyan, hogy neki igenis én kellek, eddig engem keresett!
Ne felszínesség vezessen! Azért harcoljon azért a kulcsért, mert engem akar:
A szívem, a lelkem, a testem minden, ami én vagyok, a teljes és igaz valóm!
Kire várok? Pontosan nem tudom
Viszont azt igen, hogy nem kell Herceg A Fehér Lovon.
Kinőttem már rég ebből a hercegnős kliséből.
Tőlem jöhet kúszva, mászva, kerekesszékben gurulva,
vagy akár saját lábán járva gyalog.
Ez egy utolsó mellékes részletkérdés,
Az viszont fontos, hogy nyisson felém, fogadjon el,
a sérültségemmel, az őrültségemmel, a gyerekességemmel,
és a véres komolyságommal együtt is,
mert ha én kellek, kelljek egészen, ne csak egy részem.
Hódítson meg, olyan régimódian,
ne azért mert elvárom, hanem mert neki ez természetes.
Érje el, hogy mellette tényleg nőnek érezhessem magam,
mert én is A Férfit látom ha rápillantok,
azt akinek szívem adtam és ezt a döntésem végre nem bántam meg.
Magánytól sajgó lelkem e sorok írása közben ezt súgja csendben:
Túl sok romantikus regényt olvastál mostanság,
mert ilyen a valóságban nincsen.
Hagyd abba hát az ábrándozást!