Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Üdv!
Ez a komfortzónád! Ez az a hely, ahonnan akármennyire is fáj nem lépsz tovább, ezt már ismered. Ha kikacsintanál, az újat nem szoknád meg, idegen lenne, akkor is ha az klasszisokkal jobb az addig tapasztaltaknál, nem érdekelne. Kifogásokat gyártva visszamenekülnél a "biztonságos helyre".

★★★★★ 5 / 5

Régóta a polcomon figyel Szentesi Éva könyve, tartottam tőle egy kicsit. Beigazolódott a félelmem. Nagyon nyomasztó, viszont félelmetesen igaz, szókimondó. Nem szívderítő olvasási élmény, inkább érdekes, mert bár fikció mégis mai. Lehet e vesztett helyzetből nyertesen kikerülni? Jól dönteni cselekedni, ha csak rossz példát látsz? Szeretni, ha nem szerettek? A hőn áhított álom elérése valóban a boldogságot jelenti? Vagy csak egy kád forró vízben ülsz, ami egy ideig melegen tart, de mikor kihűl, a hideg átjárja tested és nem marad más csak a vacogás? Egyáltalán mi a boldogság?  

Rövidsége ellenére tömény, durva, elszomorító, remény vesztett és ijesztően hétköznapi ez a történet. Mari életén keresztül bizonyságot nyer az, nagyon is sokat számít mit kapunk és mit látunk szüleinktől gyerekkorunkban. A jó és a rossz is belénk ivódik. A hozott minták végigkísérnek, bármennyire nem szeretnénk, vagy fogadkozunk, hogy majd ha felnövünk mi másképp tesszük, mint felmenőink, nem tudjuk egészében kiirtani amit tapasztaltunk, vagy egyáltalán nem. A főhősnőt kislányként ismerjük meg. Már itt látszik, nincs egyszerű élete. Ez később sem változik sajnos. Folyamatosan keresi a helyét, madárként ide-oda száll. De olyan mintha nem tartozna sehová igazán. Nehéz gyermekkora okán út vesztetté vált, aki megesküdött ugyan, hogy változtat, jobbá teszi az életét mégis a jót eltaszítva egy felszínes pénz motivált világban találta magát... A szeretetlenség felnőtt korára is rányomta bélyegét. 

Ezt a könyvet én minden felnőtt embernek odaadnám azzal, hogy ha gondolja, olvassa el.
Nem kötelező, csak nem árt

... Az élet nem kívánságműsor, bassza meg"