Mozgáskorlátozott vagyok igen, de ez csak a külső rétegem
2018.02.18
Folyton csak a visszautasítást kapom.
Már feltettem magamnak a kérdést:
Velem van a baj? Tuti biztos.
Miért nem látja meg senki,
ahelyett, hogy mozgáskorlátozott vagyok,
azt, amit adni tudok.
Miért kell mindig a kifogást keresni:
Veled ezt és ezt nem lehet csinálni.
Miért nem lehet megoldást találni,
és azt mondani: Szeretnélek megismerni
majd: meg kéne próbálni.
Nagy szívem van, de nem kell senkinek.
Nem, mégsem, mert vannak barátok, akik szeretnek.
Ezt köszönöm Nekik, és nem lehetek elég hálás,
mert van sok közös bulizás,
de van emellett minőségi támogatás is,
ez sokat ér ám, nekem legalábbis
Próbálom visszaadni azt, mit tőlük kapok.
De én is vágyom társra,
aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
Kell a francnak a nagyívű romantikus
egymásra találós maszlag.
Csak szeressen a hibáimmal együtt, magam miatt.
Lehet, hogy sokat szeretnék?
Szerintem ez alap dolog.
Mert ebben a rohanó, őrült világban,
ahol, ha nem vagy olyan mint az átlag,
megy a fújolás és a kirekesztés...
...igenis kell valaki, aki vár, akihez hazamész.Akinek a karjai közt biztonságot ad az ölelés.
Aki megkérdezi: Milyen napod volt ma,
és kíváncsi a válaszra.
Sokat kérek? Lehet, kövezzenek meg.
Elutasítasz, mert így neked könnyebb?
Ráadásul olyan miatt, amiről nem tehetek,
nem én kértem, nem tudok változtatni rajta, ezt dobta a gép.
Megteheted! Szíved joga, lelked rajta.
De egyet jegyezz meg:
Sérült vagyok, igen.
De ez csak a máz, amit először látsz.
Viszont belül nem vagyok se több se kevesebb nálad
Nem kell? Te döntésed!
Te így jártál, én meg megyek tovább
és akkor is küzdök tovább, magamért!
Max egyedül halok meg, macskás vénasszonyként!