Mindig átutazó akarsz lenni?

Folyton szárnyaló lelkem sokan nem értik. Úgy élek ebben a világban, hogy közben nem igazán vagyok itt. Folyton többet, jobbat keresek, elégedetlenkedem az életemmel, többre törekszem. Nyughatatlan vagyok és mégis sokszor megnyugvásra vágyom. Szenvedéllyel és maximális megéléssel vetem bele magam minden olyan dologba, ami érdekel. Sokan azt hiszik ismernek, mert tudni vélnek rólam pár dolgot: Könyvmoly, állatbarát, zeneszerető és nem utolsó sorban mozgássérült vagyok. Igen, de ez csak a felszín. Viszont abba senki nem gondol bele, hogy ettől sokkal több van bennem. Találkoztam már olyannal, aki saját bevallása szerint jó emberismerő és ő aztán nagyon jól kiismer majd engem. Legalábbis ezt hitte. Belebukott. Megesett, hogy olyan emberek előtt tártam fel a lelkem és tettem ki eléjük a placcra, akik csak átutazók voltak az életemben. Ebből is tanultam. De nem tudok másmilyen lenni. Vagy teljesen őszinte vagyok, álarc nélkül, vagy semmilyen. Sokan ezt értelmezik félre, ettől gondolják, hogy ismernek már és elbízzák magukat. Azzal senki nem számol, hogy sosem játszom ki az összes lapom. Sosem hagyom, hogy mások általi célponttá váljanak az érzéseim, a tisztalelkűségem. Voltam ilyen is, meg is ütöttem a naivitásom miatt a bokámat de minden leckéből tanulok. Most már csak az Igazira várok. Aki nem csak jön életem egyik ajtaján és távozik egy másikon amikor kedve tartja. Olyanra várok, aki jön, de nem keres menekülési lehetőséget, mert maradni akar. Akinek van elég ideje rám, aki a nyíltságomat nem panaszkodásnak vagy valami rossz dolognak éli meg. Mert tudja, hogy nem pszichológusra van szükségem. Tudja, hogy vannak még rejtélyeim és nem csak annyiból állok amit elsőre megtapasztal, vagy látni vél. 

A nagy tudásúaknak csak egy halk üzenet: Nem tudtok mindent. "A tudás hatalom"? Igen, de csak akkor ha nem értelmezed félre a jeleket. Mert sokan még az egyértelmű dolgokat is képesek nem érteni. Semmi baj ezzel, van ilyen. Csak akkor ne használjunk olyan nagy szavakat, hogy ismerjük a másikat. Gondoljunk picit bele, hogy nem véletlenül mutatja magából egy ember azt a felszínt amit látunk. Ha érdekel a felszín, merjünk a látszat mélyére nézni. Ne legyünk csak átutazók egy életben, csak azért mert az könnyebb és egyszerűbb merjünk maradni. 

Barát vagy akár szerelem, mindegy miről van szó. Ne dobálózzunk nagy mondatokkal: "évek óta ismerem őt". Legyen tényleges tartalma az üres szavaknak. Ne legyenek felszínes, eldobható kapcsolatok. Szív, lélek, odafigyelés, megértés és türelem legyen bennük. Ne váljunk köddé, értetlenséget és ürességet hagyva mások életében. 

Lehetséges, hogy valóságtól elrugaszkodottak a soraim és hitetlenkedő mosolyt csalnak egy-egy olvasó arcára. De én még hiszek a tündérekben, sárkányokban, boszorkányokban, az emberi őszinte jóságban és a jó dolgok erejében.