Milyen vagyok?

Milyen vagyok? Hmm... Ez egy érdekes kérdés, de nyugalom, rögtön válaszolok. Vörös hajú, mosolygós, kedves szemüveges. Igen igen, ezek a rögtön látható ismertető jegyek. De mi az, amit a külvilág nem lát? Mit takar a külsőm, a máz? Rendben, akkor feszegessük picit ezt a témát. Elsősorban csupa szív, érzékeny, türelmes, nyugodt, szeretetre vágyó, mégis kissé visszahúzódó, félénk, idegeneknek nehezen megnyíló. Ezt hagyta rám a múltam melyben volt sok álmom, a lelkem még nem hullott darabokra. De hirtelen ott termett a Gonosz Csalódás, melyet oly sokan ismernek, gyakran régi ismerősként köszöntenek, mivel része az életnek... Bárdjával mindent szilánkosra zúzott szét. Így akkori álmaim eltűntek, mintha soha nem is lettek volna, a lelkem sem egész már nagyon régóta. Összefoglalva, kissé megacélozott a sok szenvedés. Ami volt le kell zárni, eldobni a kulcsot, nem is keresni többé. Ezért térjünk is rá a jelenre. Komolyabb, óvatosabb lettem, mint régen. Egyet biztosan tudok, nem akarok több fájdalmat. Keresem azt kivel van bennünk sok közös vonás a másik felem lehet, aki mellett lelkem végre megnyugodhat, ki iránt meggyötört szívem lángra lobbanhat. Tessék, meg lett válaszolva a kérdés, ilyen vagyok, ez lennék én.