Milyen egy jó romantikus könyv vagy film szerintem?

Nem is tudom. Mert míg a nők többsége a Titanicon bőgi vörösre a szemeit, addig én azon szorítok, hogy adja már be a kulcsot Jack és legyen vége a filmnek, mielőtt én a néző a nyáltengerbe fulladok mentőöv hiányában.
Persze nem vagyok szívtelen nősténynémber, képes vagyok meghatódni dolgokon, akár elég könnyen is, ha zaklatott lelkiállapotban ér valami.    

Csak, hogy érzékeltessem egy megtörtént példával. Január elsején odajött hozzám egy ismerősöm, és miután boldog újévet kívántunk egymásnak megkérdezte, tettem e fogadalmat idénre, én meg nagy büszkén közöltem, hogy naná. Nem fogok annyit itatni az egereket, mint tavaly. Erre Ő: Ugyan már drágám, Te egy reklámon is el tudod magad sírni. (nem szó szerint idéztem, de a lényeg ez volt). Szó, mi szó: Igen, érzékeny típus vagyok. Ezt mindenki tudja rólam, aki többet lát belőlem mint a felszín.
Csak a sztereotip klisés momentumoktól filmekben és könyvekben is egyaránt a hátamon fut a hideg. Pláne, ha ezek indokolatlanul felhalmozódnak. Bár előfordul olyan bevallom nőiesen, mikor a hatásvadász orvul támad és áldozatául esem én is. De az esetek többségében, nemár... Tényleg ezektől romantika a romantika?  

• Romantika szerintem a filmekben:
  

Mondjuk hozom itt egyik példaként elfogultan az egyik nagy kedvencemet A Hollót. Amit a borzalmak ellenére átjár a tiszta, romlatlan, feltétel nélküli, őszinte szeretet. Akarva akaratlan végigbőgöm, akárhányszor is láttam már. Igen, tény: Műfaját tekintve nem romantikus, de mégis jobban át tudja adni a lényeget, mint más agyon cukrozott, negédes darab a kategóriában.

De, hogy ne érje szó, a házam elejét, hozok még egy példát: A Szépség és a Szörnyeteg. Ami ha felnőtt fejjel nézi az ember, akkor is értéket ad. Elfogadásra tanít és rávilágít arra, hogy a szépség nem csak és kizárólag a külsőben lakozik. Tehát: Ne légy felszínes. :)

• Romantika szerintem a könyvekben:
  

Itt már tényleg hozok pár szó szerint romantikusnak kategorizált darabot. A teljesség igénye nélkül. Olyat, ami megmelengette a szívemet és a lelkemet.

Szigor sorozat:
Igor és Liza kapcsolata igazi hullámvasút. Nem lehet nem imádni Őket. Sok-sok nehézségen mennek keresztül és a Sors néhol egymás karjába sodorja Őket (Nem lövöm le a poént, hátha van olyan aki még nem, de szeretné olvasni a regényeket.)
Arctalan szerelem:
Ez a történet végig jól mutatja azt, amit az imént a Szépség és a Szörny kapcsán írtam. Konkrétan azt, hogy a szépség múlandó dolog. A belső értékek viszont maradandóak és igazából ezekbe szeretünk bele, nem a másik tökéletes külsejébe.
Az Elements - Az vagy nekem sorozat:
Mindhárom történet csodája a kitartó szeretetben rejlik. Abban, hogy mind a saját démonainkkal küzdünk, de az őszinte szeretet fény lehet a legsötétebb alagútban is, legyen akármilyen kilátástalan is a helyzetünk.

Természetesen ezekben a könyvekben is megjelennek a sztereotip klisék, de remélem látható egy-egy mondat után, hogy nem kifejezetten arra van fektetve a hangsúly, hogy egyik-másik szereplő milyen címlapmodell szépségű, hanem ezek a történetek üzenetet is közvetítenek. Emellett persze generálják a jóleső melegség érzését lélektájon az Olvasóban, hogy mindenkinek megvan a maga Happy Endje.

Összegezve

Mint látszik is, remélem: Én is szoktam romantikus sztorikat olvasni. Vannak (...és vélhetően lesznek is még...) kiemelkedő kedvenceim. Ha belefutok egy-egy klisébe nem hagyom félbe az olvasást és csapom a falhoz az adott könyvet, mert mindkét cselekedet bűn. Előfordul, hogy ezen történetek felett még el is morzsolok egy kósza könnycseppet, de hosszútávon nem bírom ezeket.
Filmek terén is ugyan ez a helyzet: Megnézek 1-1 ilyen darabot, de nem viszem túlzásba.

Szükségünk van a romantikára, de embere válogatja, hogy kinek mit jelent ez a fogalom. :)