Lélek Földrengés
2018.12.11
Nem vagyok jól.
Éjjelenként nem alszom, ha mégis elnyom az álom,
mázsás súllyal a
mellkasomon ébredek, nehezen lélegzem,
a napok az eddigieknél is szürkébbek, belsőmbe is beköszöntött a tél.
Földrengés van a
lelkemben. Már több hete mozognak az alapok.
Nem tudom, mikor múlik el,
azt sem, milyen leszek, ha vége.
Csak azt tudom, hogy
helyre kell rakjam
újra majd a megszokottból
kimozdult darabkákat
és egyáltalán nem biztos,
hogy ugyanoda-ugyanúgy.
Talán erősebb leszek a
kártalanítás után,
vagy gyengébbé válik
egy-egy részem, ki tudja
hisz még el sem kezdtem,
mert érzem az utórezgéseket,
mikor már azt gondolom,
ennyi volt, mindig visszatérnek.
Kívül nem látszik, eddig
magam sem éreztem,
de a felszín alatt háború
dúl, egy fejezet megint lezárult.
Nem én akartam, ezt a Sors rendezte.
Várható volt, mégis hirtelen és kegyetlen gyorsan következett be
Már csak momentum életem
emlékkönyvében.
Sosem értettem az emberek
érzelem kifejezését.
Van, aki tartja magát megingathatatlan kősziklaként,
érzésnek semmi jele az
arcán, úgy látszik, nincs ami megingatná.
Erre ott a másik véglet, aki
egy filmen képes telesírni zsebkendőjét.
Olykor meggondolatlanul, felindulásból szavakat kimondva bántunk.
Ezeket a tehetetlenség, elkeseredettség is szülheti.
Nem kizárólag rosszindulat lehet minden mögött.
Van, hogy segítenél, de már nem tudod, hogyan.
Ekkor jön a szeretet
vezérelte kétségbeesés.
Az élet tanít, talán ragad rám is időnként valami.
Földrengés van a
lelkemben. Már több hete mozognak az alapok.
Nem tudom, mikor múlik el,
azt sem, milyen leszek, ha vége.
Csak azt tudom, hogy
helyre kell rakjam
újra majd a megszokottból
kimozdult darabkákat
és egyáltalán nem biztos,
hogy ugyanoda-ugyanúgy.
Talán most tényleg erősebb leszek mint voltam.
Igaz, lezárult megint egy fejezet,
de tovább viszem amit
belőle tapasztaltam.