Karácsonyi Készülődés... Avagy: Egy átlagos csütörtök reggel gondolatai

Egy átlagos csütörtök reggel: Ébredezik a város. Az emberek hangyaként nyüzsögnek az utcán, sapka-sál-kesztyű kombinációval orrukig bebugyolálva védekezve a fagyos hideg ellen, munkába rohannak, vagy ügyes-bajos dolgaikat intézik. A forgalom zaja hétköznapi szimfónia.
Már csak pár nap van Karácsonyig. Minden ünnepi díszítésben pompázik, de mégsem kapott el a hangulat. Lehet velem van a baj. Nem vagyok Grincs, már az ajándékok is megvannak mindenkinek, de az a jóleső karácsonyvárós érzés elmaradt. Bezzeg, mikor kicsi voltam, már alig bírtam magammal, hogy mikor jön már a Jézuska... Akkor még megvolt a várakozás kellemes érzése. A Szüleim és Nagyszüleim pedig azon voltak, hogy ezt ahogy lehet szebbé és izgalmassá tegyék az unokatesóimmal számunkra. Ahogy mindenki, akiknél gyerek van a családban. Felejthetetlen kiskori évek. A mai napig mosolyt csalnak az arcomra ezek az emlékek... Az idő előrehaladásával múlt a varázs. Nagyon kár érte. Most már lassan ott tartok, hogy csak túlélem ezt az időszakot... -merengek fásultan.
Milyen hamar eltelt ez az év is...-jut eszembe.
Most a konyhában ülök. A kávém még gőzölög, az asztalon a gépemen egy cikk van megnyitva. Általában a reggeli ébredés nálam az online magazinok olvasgatásával és koffeinbevitelből áll. Egy régebbit választottam. Milyen a tökéletes Férfi? ordít a címből a kérdés. Elgondolkodom: Van e egyáltalán "tökéletes"? Nem szeretem ezt a szót, mert szerintem mindenkinek vannak hibái, kevesebb és több is. Különben sem lehet ezt így megfogalmazni, mert minden ember más. Nincs egy "tökéletes férfi" sablon, ami minden nőnek megfelel. Az írásban tulajdonságokat sorol a szerző, melyek abban a bizonyos hímben felelhetőek. Azt sem tudom már, milyen egy pasival életvitel szerűen kapcsolatban élni. -fut át az agyamon. Kilenc éve vagyok egyedül. Sok csalódás ért már a sikertelen pártalálás okán, így egy idő után feladtam a keresést. Nem tartom magam kapcsolatfüggőnek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy most már nem kéne egy pasi mellém hosszútávra. Igen, bevallom, ideje lenne. De milyen is számomra a tökéletes társ? Nem is tudom. Én nem egy romantikus regény lapjairól megelevenedő Férfit szeretnék. Bár a külső nem elhanyagolható, de nekem sokkal fontosabbak a belső tulajdonságok. Mozgáskorlátozott vagyok, így születtem, meghalni is így fogok. Nem gyógyítható és nem múlik el. Ez egy állapot. Javulni nem fog, de sajnos romolhat. A legfontosabb az, hogy elfogadja a sérültségem. Ne sajnálatból legyen velem, hanem mert megkedvelt-megszeretett az állapotom ellenére és azzal együtt is. Ne szégyellje velem megélni a hétköznapi dolgokat, amik azzal is járnak, hogy emberek közé megy a társaságomban, mikor a mindennapjainkat éljük. Mert én sajnos a járásom miatt nem mondhatom, hogy a kutya sem néz rám. Kétlábúnak és négylábúnak is felkeltem a figyelmét, ha kilépek az utcára. Ez nem sajnálatkeltés, pusztán tény. Ha tetszik, ha nem ez van. Ne futamodjon meg, ha akadályokkal találjuk szembe magunkat, ha úgy hozza az élet. Tartson ki mellettem, fogjon kézen és együtt oldjuk meg, mert meg tudjuk oldani. Mindenre van megoldás. Jó lenne, ha nem kéne szájbarágósan folyton elmagyarázni neki, hogy mikor-miben-hogyan van szükségem segítségre. Örülnék, ha egymásra tudnánk annyira hangolódni, hogy kérdés nélkül ráérezzen és persze azokra a helyzetekre is, mikor nem kell, hogy segítsen. Igen, van ilyen is.
Azt hiszem, ezek azok a tulajdonságok amik számomra megtestesítenék a tökéletest egy Férfiban. Nem tudom, hogy létezik e olyan pasi, aki ezekkel a belső értékekkel bír. Ha igen, hát eddig még nem találkoztam vele. Nem vagyok már kislány, nem a Szőke Hercegre várok, hogy ellovagoljon velem a naplementébe és boldogan éljünk, amíg meg nem... Csak egy Férfit szeretnék, aki meglát a mozgáskorlátozottságom mögött engem, egy szerethető Nőt. Tisztel és megbecsül. Egy Férfit, akit teljes szívemmel szerethetek, akire főzhetek-moshatok-takarithatok, akiről gondoskodhatok.

Olvasom a horoszkópom, mely szerint 2018.-ban rám talál a boldogság... a mellékelt ábra nem ezt mutatja. Bár, így egyedül sem vagyok boldogtalan. Talán majd jövőre találkozom a szerelemmel.- biztatom magam.

De nem érek rá tovább merengeni, még vár rám egy pár becsomagolni való ajándék és egy csomó tennivaló. Belerakom a bögrém a mosogatóba, leállítom a laptopot. Induljon hát a nap