Fekete Világok
2012.04.28
Fekete világok között élünk.
Feketét látunk mielőtt megszületnénk,
és akkor is, miután véget ér létünk.
Látunk e színeket minden napjainkban?
Nem. Egyszerűen nem tudunk.
Mert azon vagyunk, hogy túléljünk.
Túlcsordul a gond az emberek életében,
elfelejtik meglátni, értékelni
az egyes pillanatok jelentőségét.
Emiatt nincs más, csak kilátástalan,
végeérhetetlen szürkeség.
Kétségbeesés az egész,
nem látunk kiutat és fényt.
Eközben fohászkodunk az éghez:
Adjon egy kis jót,
egy cseppnyit
nem kell sok.
A vágy ott van bennünk
kiáltás kínoz, legyen vége már.
Mégsem ordítunk.
Torkunkra forrt a szó.
Nincs más, csak keserű beletörődés,
lelkünk mélyén a remény:
Talán jobbra fordulhatnak a dolgok,
nincs minden veszve még.
Láthatunk színeket,
könnyebbé válhat a lét,
mielőtt még késő lenne,
mielőtt szemünket lezárja a sötétség,
a végső elkerülhetetlen feketeség.