Fájdalommal vegyes hit

2011.08.20

Miért ilyen a társadalom, a világ?

Miért kell rögtön lenézni azt ki

eltér a nagy átlagtól, aki kicsit más?

Ha végig megy azt utcán,

mindenki szinte tátott szájjal bámul rá.

"Nem mondhatom, hogy a kutya se néz rád" - kesereg magában a lány

Minden "kíváncsiskodóval" farkasszemet néz,

Közben azt gondolja: "Senki sem tökéletes,

lehetsz te is ilyen, mondjuk egy balesetet követően"

Vagy már ilyenek az emberek? Lelkileg nagy része oszladozó és beteg?

Ki tudja, nem tudhatom.

Lehet, h látványommal mindent megnyugtatom, hogy nem ők az egyetlenek.

De tévedés ne essék, engem semmilyen kór nem emészt,

és nem vagyok lelkileg sem beteg.

Miért is lennék? Nem látom értelmét.

Amivel együtt élek az egy gyógyíthatatlan állapot.

Így születtem, és így is maradok, míg meg nem halok.

Nehéz volt, míg élek az lesz, de ez van, sikerült elfogadom.

Nézzetek csak, mintha nem láttatok volna még ilyet!

Tessék, nem futamodom meg!

Mert okosabb vagyok és erősebb!

Tudom, hogy vannak dolgok, amiről az ember nem tehet,

és sajnos nem is változtathat meg.

Pont ezért büszkén lépkedek az utcán,

mert hiszem, hogy egyszer egy férfi szembejön velem,

szikrák lobbannak a szívében, és megszeret, elfogad, értékel majd engem.

Azért így a végén leszögezem, sajnálni engem fölösleges,

abból úgysem lesz hasznom sosem.

Különben is, van akinek az enyémnél rosszabb a helyzete,

úgy is mondhatnám, én megúsztam viszonylag szerencsésen.

Nem olyan borzasztó ez.

Nem kell tőlem félni, nem bántok én senkit sem!

Ugyan olyan ember vagyok mint az átlag, csak pirinyót másképp,

és talán több értékem van lelkileg, mint másnak.

Ha veszed őszintén a fáradtságot, hogy megismerj,

Te is belátod majd, hogy ez a lány itt igazat beszél!