Évértékelő... avagy: Köszi mindent 2019! Felkészültem 2020!

Idén már nem tervezek többet írni, így ez egy ilyen összefoglaló bejegyzés az elmúlt pár hónapról az IBM-et illetően.

Nem úgy sikerült ez az év, ahogy terveztem posztolás ügyileg. Filmek és könyvek terén sem.
Bár sok filmet láttam idén is, de nem mindegyikről írtam. Úgy gondolom, a "jó volt" nem értékelhető vélemény. Ha már csinálom, akkor rendesen kifejtve nyilvánítom ki a gondolataim, nem csak jól van az úgy szinten. Erőltetni nincs értelme, ha nem jön zsigerből. Célom, hogy amennyire tőlem telik minőségi írásokat adjak ki a kezeim közül.
Olvasás... Nos, az elmúlt hónapokban kicsit megfeneklettem mint könyvmoly. Egyszerűen arra sem bírom magam rávenni, hogy kinyissak egy könyvet, nemhogy végigéljem a történeteket. Ennek okai egyrészt a saját butaságomban keresendő, másrészt pedig abban, hogy a környezetem Könyvmolyként gondol rám, ebből következően próbáltam és próbálok jelenleg is kitörni, megmutatni, hogy más érdeklődési köreim is vannak a könyveken túl. Ettől függetlenül nem szűntem meg molynak lenni, csak csendesítettem magamban egy kicsit. Úgy gondolom, hogy amíg nem érzem az égető késztetést az olvasásra, addig nem kényszerítem magamra ezt a dolgot, nem akarom végképp megutálni. Mert még mindig hiszem és tudom, hogy az olvasás egy varázslatos, szipi-szuper tevékenység. Imádom a molyságom, kedvelem, hogy van szókincsem általa, értelmesen ki tudom fejezni magam. Szóval van ez továbbra is, csak a jelenlegi válság állapot múljon el...
Mivel nagyon mély érzésű, lelkis vagyok, igazi érzelmi hullámvasút volt ez az év is. Sajnos több volt a negatívum, ez a tollforgatásaimban is nagyon jól megmutatkozik. Azért voltak pozitívumok is. Nem kell megijedni, nem vagyok depressziós és eret sem szeretnék vágni. Egyszerűen az írás által is megélem az érzelmeimet egyfajta terápiás jelleggel. Olcsóbb mint a pszichológus és szeretem is, mert imádok kreatív lenni, akár hajnal kettőkor is, ha akkor talál meg az ihlet... és igen, szeretek mindenről is véleményt formálni, ha lehetőség adódik, nem csak nyavalygok az érzelmeimről. Nem minden írásom kerül fel ide, mert kritikus vagyok magammal szemben, maximalista, tehát nem mindegyiket tartom annyira jónak, hogy engedjem látni a nagy közönségnek.
Koncertekről azért nem írok többet, mert nem mindenki lát mindent úgy, ahogy én, így meghagyom a tapasztalás élményét mindenféle ráhatás nélkül. Azt azért leszögezném, hogy a zene fantasztikus dolog. Érzelem kifejezés, amivel az ember vagy tud azonosulni, vagy sem. Érthető ez akár szövegre, akár stílusra. Viszont új irányokba elmenni mindig jó, mert bővíthetjük az ismereteinket a meglévő kedvencek mellett és esetleg szerezhetünk még....
Összességében: Hitetlenkedtem, döbbenten és értetlenül álltam dolgok előtt. De megedződtem. Bezárultak ajtók, amik már sosem nyílnak többé. Nem fogok hátranézni. Ha legalább ilyen év lesz a következő, nem panaszkodhatok, de egész nyugodtan lehet jobb is, nem fogok ellenállni, hogy köszi, de ez nekem nem kell. Nagyon bízom abban, hogy az újesztendő új lehetőségeket, új ismeretségeket, kalandokat tartogat számomra. Meglévő kapcsolataimat pedig tovább erősíti majd.

Végezetül a leges-legfontosabb: 
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik követik a tevékenységem, olvasnak, hozzászólnak! Igazán jólesik! Nagyon hálás vagyok. Továbbra is igyekszem rászolgálni a figyelemre! Jövőre újult erővel, ugyanitt!

Mindenkinek Békés, Meghitt, Boldog Ünnepet és Sikerekben, Örömökben Gazdag Újévet Kívánok!