Észvesztő
(1999)Girl, Interrupted amerikai · dráma, életrajzi
Tartalom
1967-ben járunk. A 17 éves Susanna Kaysen alig különbözik a legtöbb amerikai lánytól; ő is bizonytalan, összezavarodott és küszködve próbálja megérteni az őrületes tempóban változó világot. A szülők kérésére találkozik egy pszichiáterrel, aki aztán tüstént néven is nevezi szokatlan viselkedését. Borderline személyiségzavarról beszél, melynek "tipikus megnyilvánulása az önkép, a távlati célok, az értékek, a baráti és szerelmi kapcsolatok terén mutatkozó bizonytalanság." Be is utalja a Claymoore kórházba, ahol Susanna egy csapat furcsa, fiatal nő között találja magát. Az itt eltöltött két év során ők lesznek legjobb barátai: az elragadó, ám beilleszkedési zavarokkal küzdő Lisa, az elkényeztetett, papa-kedvence Daisy, aki étvágyát hashajtókkal igyekszik kompenzálni, és a meleg szívű Polly, aki túlélt egy tűzvészt.
Ám idővel Susannának választania kell az intézetbeli barátok sajátos szélsőséges világa és a kinti valóságos világ között. Ő pedig - akárcsak Dorothy, az Óz, a csodák csodája főszereplője - úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a "párhuzamos világot", visszaszerzi függetlenségét, és éli tovább az életét - a maga módján.
Értékelés
★★★★★★★★★★
10 / 10
Húh, ez ismét egy olyan film, amit nem tudok igazán hova tenni, amin napok óta gondolkodom.
Vajon tényleg bolondok azok, akiket annak titulálnak? Vagy csak egyszerűbb elzárni őket, segítő szándékkal, a saját érdekükre hivatkozva? Szerintem, hogyha odafigyelünk, megértjük, hogy nincs velük probléma. A történetben szereplők számomra sokkal inkább normálisak és meg nem értettek voltak, mint bárki a valóéletben. Ők is a saját démonjaikkal harcoltak, és persze nem önszántukból, ahogy senki sem. De ettől még nem elítélendők és felcímkézhetőek. A szanatórium egyszerre szimbolizálta a menedéket és a börtönt is a karakterek számára. Szabadság után vágyva menekültek, de mindig visszataláltak. A sztori tökéletes példája annak is, hogy mindenkinek szüksége van barátokra, akik ha kell, a legsötétebb időszakokban jelenthetik a fényt az ember számára. A háborgó tengeren, a világítótorony, amely biztonságban hazavezethet.
Bennem Susanna karaktere azzal keltett szimpátiát, hogy a gyötrődése nem mutatkoztak külső szemlélő számára, csendben hagyta magát sodródni az eseményekkel, viszont mély érzésű volt. Lisa lobbanékony természete és sokszor az illetlenség határát súroló nagyszájúsága, vagánysága elképesztő volt. Sokkal inkább éreztem azt, hogy Angelina Jolie által megszemélyesített nő elviszi a filmet, holott nem Ő volt a főszereplő. Erős történethez erős karakterek illenek, ez itt hibátlanul működött. Talán annyi negatívumot tudnék megemlíteni, hogy számomra maradtak a végére megválaszolatlan kérdések, melyeket tovább lehetett volna fejtegetni. De lehet, hogy ez már csak az én kíváncsiságomnak tudható be.
Nem vagyunk egyformák, így különböző hatással lehet ránk egy-egy megtekintett film. Van ami hidegen hagy és olyan is, ami az emlékezetedbe ég. Ennek tudatában nem biztos, hogy az általam leírtak megfelelő véleménynek tekinthetők. Hisz ez csak egy a sok közül. Így, ajánlom a filmet. Egy olyan film ez, amit érdemes legalább egyszer megnézni!