Esőmese
2012.08.05
Leszakadt az ég
a városra,
minden szürke,
enyhül a levegő füllettsége.
Szobámban ülve,
nézem az esőcseppeket,
ahogy kergetőznek
az ablaküvegen.
Békés, elcsendesült minden.
Csak Zeusz haragját hallani,
mikor az ég meg-megdörren.
Vajon kire lehet mérges a Főisten?
Kúszik a gondolat fejembe,
vigyort csalva képemre.
Héra bosszanthatta fel?
Most biztosan bőg a nő,
mert egyre jobban zuhog.
Beszélhet, kérhet bocsánatot,
nem csillapíthatja ezt a haragot!
Jaj, jaj szegény pára, hogy lesz ez elsikálva?
Időbe telhet, míg a férfiúi büszkeség enged,
mert a görögök istene bevetette
a villámot, szelet és a jeget.
Most látom csak, nem lehet túl nagy baj
mert kibukkant halványan a felhők közül a nap.
így én is megnyugodtam!
Úgy látszik, még isteni körökben is érvényes:
Nem tudnak sokáig haragudni nőkre a férfiak.