Érhetnek meglepetések!
2018.03.01
Rám nézel, mit látsz?
Gondolkozol vagy egyből rávágod: Gyenge vagy?
Pedig, ha tudnád, honnan jutottam idáig,
nem nyitnád szólásra elhamarkodottan a szád.
Ha látnád a harcaim, nap-nap után, mikor
olyan érzéssel fekszem le: megint nem nyertem csatát
Pedig minden egyes reggel háborúba megyek.
Hol a társadalom, hol pedig saját testem az ellenfelem.
...és még mindig itt vagyok, pedig már rég feladhattam volna,
lehet könnyebb lenne a semmibe meredve ülni
Nézni, ahogy zajlik körülöttem az élet anélkül, hogy részese legyek.
De nem hiszem, hogy ezt erőltetni kéne.
Mert hosszútávon nem tudok megmaradni a fenekemen.
Épp ezért nem teszem fel a kezem megadva magam.
Lehet, hogy kívülről nem látod, de nem vagyok tétlen.
Nekem is vannak céljaim, azon vagyok, hogy ezeket elérjem.
Az, hogyha rám nézel, és azt látod, sérültként
nem vagyok semmire képes, ez a Te véleményed!
Próbáljuk ki! Hidd el, rácáfolok! Mert igen, vannak nehézségek, elismerem.
De tudd meg: az utolsó erőmön túl is küzdök.
Lehet, hogy elbukom, de tudom: Mindent megtettem.
Ha meg mégis? Pofátlanul a képedbe vigyorgok:
Látod? Nem hittél nekem és mégis megcsináltam.
Nem vagyok sem több, sem kevesebb nálad.
Mert lehet, hogy kívülről egy gyenge, sérült nőt látsz,
viszont belül egy harcos vagyok, aki tisztában van
a határaival, erejével és több mindenre képes mint gondolnád!
Úgyhogy vigyázz! Én szóltam! Könnyű, de nem szép ítélni ismeretlenül
Csak, ha meglepődnél el ne felejtsd becsukni a szád!