Elveszett értékek

Ma is magányosan ébredt a lány, mint már oly régóta minden reggel. Az álom még nem hagyta el teljesen, így félkómásan kikelt az ágyból és a konyhába a kávégéphez botorkált, abban a reményben, hogy majd a Fekete Varázsital elkergeti fáradtságát. Leült az asztalhoz míg lefő a kávé és felnyitja laptopját. Ma sem kapott új üzenetet, a reklám emaileket leszámítva, ami valamelyest megnyugtatta. Kezét a billentyűkön hagyva merengve kinézett az ablakon: Atyaisten, mennyire unja már a "tetszel! jelölj FB-n és folytassuk ott az ismerkedést" témájú leveleket. Pár hete próbálkozik csak ismét a netes ismerkedéssel, de már belefáradt. Hova tűntek a régimódi Férfiak, akik levelet írnak (oké, ebben a korban már emailt) és egy pár levélváltás után hívják csak randira a számukra szimpatikus hölgyet? Akik veszik a fáradtságot, hogy hódítsanak és nem tekintik könnyű prédának a Nőt, hanem kivárják a megfelelő alkalmat és akkor közlik a tényt: Nagyon szimpatikus vagy, az elmúlt időszakban megkedveltelek. Nem próbálhatnánk meg együtt. Ezt persze a sokadik randi és közös program után teszik meg illő stílusban. Nem pedig úgy: "teccő nekem, feljössz hozzám?".
Persze, ez nem csak egy oldalú dolog, mert a nők is hibásak abban, hogy átvették a férfiak vadász szerepét, vagy akár abban, hogy elveszett belőlük a titokzatosság, mert kipakolják a kirakatba amijük van. Így a másik fél (a rendesebbje) nulla érdeklődést mutat, mondván már úgyis mindent látott. Ennek ellenére elindul ezen nők fejében a gondolat egy-egy pasira nézve az utcán: "Mmmm. De jó lenne, ha falhoz vágna" . De persze ez nem történik meg. Vagy akár ott vannak a kapcsolatfüggők, akik semmit nem sajnálva mindent feláldoznak a kiszemelt férfiért, aki naná, hogy bizonygatja: szeretlek. Mert tudja, hogy jó helyre tette a seggét. De közben az említett hölgyeményeknek sír a szája, hogy a hős szerelmes csak kihasználja őket.... Barátok segítő, jó szava: Vess véget ennek! Mit sem ér náluk.
Ezekkel szemben szürke egérként megbújva ott vannak azok a lányok, akik hosszú évek óta magányosak, akik várnak az Igazira. Tényleg. Akiket azzal lehetne levenni a lábukról, ha kinyitják előttük az ajtót, ha tisztelettel bánnak velük és szeretik őket. De tudják, hogy azok a Hímegyedek akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, a régimódi randizást és a valós értékeket részesítik előnyben azok ritkák mint a fehér holló és nagyon foglaltak vagy kihaltak mint a dinók....
Hova jutott ez a világ....
A lányt merengéséből kotyogó hang zökkenti vissza... elkészült a kávé.