Életünk Érzelmi Hullám vasútján... 

Van, hogy minden beszéd felesleges, hogy a szó falra hányt borsó.
Hiába minden erőfeszítés, előfordulhat, jobb az elengedés.
Vérre menő, gyűlöletbe hajló vitát szül a makacsság, ahol a jólelkű ember mindig a hibás.
Őt éri a legtöbb szavak általi ostorcsapás és ez nem mártiroskodás.
Az emberek nem értik a másikat vagy nem is akarják. Elsiklik fülek mellett a szó,
akkor is, ha kettő egymáshoz közel áll. Legyen barátnak, családnak kimondott. 

Képtelenség elengedni saját igazunk, mert ezzel más szemszögből is láthatnánk.
Olyan dolgokon görcsölünk, miken nem vagy csak nevetni kellene.
De más életébe nagy szájjal, magabiztosan szólunk bele, mit hogyan tegyen.
Erre persze pszichológus címkével illetnek, mert elmondod a véleményed.
Holott nem a támadás a cél. Veszett jelentésűvé váltak
Önzetlenség, segítőkészség, szeretet, jóindulat.
Így jobb a csendben maradás, mert abból baj nem származhat talán,
Míg a tűréstől elfojtástól epét nem hánysz és keserű szájízzel mégy tovább.
Vagy vár a Jánoshegy teteje és egy egészséges "b_ssza meg már" kiáltás. 

Mindig rájövünk egy megfáradt hét után, türelmünk véges ezt még gyakorolni nem árt.
Addig mondják rád, hogy az Ördög gyermeke még a végén elhiszed, maga vagy a Gonoszság. Pusztán mert van, hogy fáj a kritika, az igazság.
Viszont a szavak szándékában nincs mindig alázás, ártás.
Saját meggyötört kishitű énünk hiteti el, láttatja csak a rosszat velünk.
Fénygyújtási kísérlet sötét fejekben veszett fejsze nyele.
Mert a vakságban mindannyian küzdünk démonainkkal
Van, hogy letagadjuk, ki vagyunk borulva, lemerült belső elemünk
magunkat ezzel megkíméljük, úgysem érti környezetünk. 
Őszintétlen kérdezőknek elmagyarázni sokszor fárasztóbb mint elrejteni.
Energiapocséklás várni az adok-kapok visszajutását, még az elvárás dominál.
Nekem minden, vissza semmit ne várj.

Sutba dobható az őszinteség és a nyíltság. Csak a szép dekoratív külcsín dívik manapság
Az, hogy a csúnyácskák szebben fénylenek sokszor mint eső után a szivárvány, 
önmaguknak jól eltitkolt kiváltsága, mit nem mutathatnak meg másnak.
Arról ne is essen már említés, hogy felszínesség miatt a többség depresszív.
Az elnyomás a léleknek árt. Mindenkinek joggal jár a szabadság.  

De egyet azért ne feledjünk, ha tiszta szeretettel van tele szívünk,
megmutatni ezt azoknak, kiknek nehezebb sohase féljünk.
Ez az érték minket gazdagít és talán egy-egy jéghegy is megolvad,
ha a melengető napfény rásüt.
Talán mit adunk egyszer, mikor már nem várjuk,
visszatalál hozzánk.