Egy elsuttogott születésnapi kívánság

2019.09.13

Már nagyon régen nem írtam. Talán, mert annyi minden történt, hogy inkább megmakacsolta magát a lelkem és hallgatott. Pedig éreztem, hogy kéne végeznem egy belső vírusirtást és megszabadítani a szívem és az agyam a kártevő érzésektől, gondolatoktól. De nem ment, nem voltak szavaim hozzá... Igazából most sincsenek, de...

Péntek 13. van. Babonásan kéne rettegnem, hogy ne történjen ma semmi rossz. De valahogy nem tulajdonítok ennek nagyobb jelentőséget. Elég furcsaságot láttam már. Nem zavar. Máson jár az agyam. Ma valaminek ismét vége. Holnap lesz ugyanis a születésnapom. Ismét egy tisztalap, egy kezdet, mikor (még) nem rontottam el semmit, ez még alakítható, ebből még rengeteg minden jóságot ki lehet hozni. Kicsit örülök az újabb fordulópontnak, mert a bűvös 30. évem nem alakult éppen jól. Többet vártam. Viszont új leckéket adott, melyek által picit megint okosabb lettem. Összességében azt hiszem, nem panaszkodhatom. Sokat változtam és sok mindenre rájöttem a hidegfejű kockajáték által, amit leművelt velem ebben az egy évben a sors. Fel lett nyitva a szemem. Tisztábban látok és másképp próbálok megközelíteni, felmérni dolgokat, mint eddig. Más a fontossági sorrend, mint volt.

"...holnaptól minden más lesz..." Mit szeretnék születésnapomra? Egy hatalmas üveg Jack Daniel'st, légyszíves! Pohár se kell hozzá! Köszi szépen!

De komolyra fordítva: Talán azt kérném a jó tündértől , hogy meglássanak az emberek, hogy én is létezem. A csendes nem a láthatatlan más szóval. Nem csak egy csomag vagyok, amit ha leraknak ott marad. Ne vegyék természetesnek a jelenlétem az életükben, csináljanak nekem helyet, ha igazán akarnak. Ha fontos vagyok, és számítok, mutassák meg. Ne csak a jó-és segítőszándékom miatt kelljek. Legyek egyenrangú fél. Bármilyen kapcsolatról is legyen szó. Mert igenis vagyok annyira jó mint akárki más. Érző lény vagyok, nem pedig az akit csak úgy lehet sértegetni, mert miért is ne, úgyis kedves, majd megbocsát alapon... Nem. Fáj, ha megbántanak akkor is, ha nem teszem szóvá. Nem azt mondom, hogy szent vagyok, nekem is voltak már rossz húzásaim, és vélhetően lesznek is. De ha én nem ártok, nekem se ártsanak. Ha én szívvel állok eléd, tőled is ezt várom.

Figyelem az embereket és egyre inkább dühítenek. Csak a példa kedvéért:

Barátok közt szélnek eresztünk olyan mondatokat, hogy "Tudom milyen vagy! Ismerlek!" Hahó, álljunk itt meg egy kicsit, töprengjünk el! Belegondoltál már, hogy hozzám közelállóként esetleg még a felszínnel is nehezen boldogulsz, mert féltékenykedsz a saját önbizalomhiányodtól elvakultan és ezáltal, mint az oviban, ott teszel keresztbe, ahol tudsz. Tehát nagyon keveset tudsz rólam, például azt sem, hogy nem ártanék neked. Ennek alapján mit kezdenél azzal ha ténylegesen tudnád és tapasztalnád, hogy milyen vagyok? - nem elrettentés a cél, még mielőtt valaki félreérti, csak kérdés.

Ne dobálózzunk felelőtlen kijelentésekkel, mert egyszer valakinek elgurul a pirula mert sokat tűrt, bemutat és ránk szabadítja a poklot aztán futhatunk.

Idegenként olyan dolog miatt írjuk le a másikat és tesszük ki a versenyből, amiről nem tehet, nem tud rajta változtatni. Mert nem a sorozatgyártmány szalagjáról lépett le, mert más mint a sablon. Persze csak látszólag. Ha esélyt kapna, tuti megverné az egész mezőnyt. Mindenkiben van érték. Túl növünk saját magunkon, apró dolgokban és ha egy élethelyzet úgy kívánja az eddigieknél is erősebbek tudunk lenni, ha szükséges. Senkinek sem egyszerű. Megvan a magunk kis érzelmi poggyásza, amit cipelünk magunkkal. A sebeink, amik azt mutatják, nem vagyunk már naivak és tapasztalatlanok. Kinek több kinek kevesebb "teher" jutott. De minden csak hajlandóság, akarat függő. Meg kell adni az embereknek lehetőséget és az időt a bizonyításra, a kiteljesedésre. Nem pedig alaptalanul ítélkezni, gondolni, kitalálni dolgokat a másikról. Nem minden a látszat. Mögé kell nézni, ott vár az igazság. Merni kell észrevenni, merni kockáztatni és nem félni az ismeretlentől. Érhetnek meglepetések...

A jelenben büntetjük a környezetünket a múltban elszenvedett sérülések okán.
Olyanokat is, akik nem ártó szándékkal, tisztán, álarc nélkül áll elénk.

Ezt mindkét fél megsínyli egy idő után. Természetesen ez a legnehezebb de, bátornak kell lenni és merni újra bízni. Megfontoltan megnézve, kinek adjuk önként kezébe a kést, amivel hátba szúrhat. Mindent egy lapra. Vagy menny és boldogság vár vagy pokol és egy újabb lecke.

Szóval, szülinap és kívánság: lényegében nem kérek sokat vagy lehetetlent csak annyit, néha lásd meg, hogy én is létezem. Azt, hogy néha én is elfáradok, és nekem is szükségem van arra a figyelemre és törődésre, amit én adok neked. Azt, hogy vedd észre nem alattad, nem fölötted állok. Egyenrangú fél vagyok melletted. Nem vagyok kevesebb, sem több nálad. Vegyél komolyan! Mindketten jobban járunk! (nem fenyegetés, kérés!)