Brittainy C. Cherry: Gravitáció
Talán olyan vagyok, mint a regények, amelyeket végig kell lapozni ahhoz, hogy megérthessük őket.
Engem az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei.
Bár jégből volt a szíve, voltak röpke percek, amikor összekapcsolódott a pillantásunk és megláttuk egymás lelkében a titkokat, és amikor az ajka megízlelte a lelkemet mardosó félelmeket, én pedig magamba szívtam az ő fájdalmát. Néha még azt is elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni, de a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket.
Nem tudta, hogyan kell szeretni, és ugyanezt rólam is el lehetett mondani. Mégis... ha esélyt kapnék arra, hogy újra szerethessek, ismét őt választanám.
Még akkor is, ha tudnám, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció.
Lucy és Graham szívbe markoló története megmutatja, milyen az, amikor a szavak már nem elegendők. Ami segíthet, az egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek, és egy tekintet, ami többet mond bármely szónál. Olyankor beszélnek igazán - azon a nyelven, amit a legjobban értenek.
★★★★★
Brittainy C. Cherry észrevétlenül helyet kért magának kedvenc íróim közé. Megkapta.
Történeteiben olyan mélységeket és magasságokat mutat meg, ami még a sokadik könyve olvasása után is elképeszt. Karakterei emberiek, a lelkükben lejátszódó érzelmek letaglóznak. Sorsuk alakulása néhol nevetett, máskor együttérzésre késztet, minduntalan megráz, földre kényszerít és egyben az egekig emel.
Minden eddig olvasott sztori a hatalmába kerített és nem eresztett, akkor sem mikor már pihentetni kellett volna az olvasást, mert nem bírtam még egy fordulatot végigélni.
Lucy és Graham sztorijánál sem történt ez másként. Viszont mégis valami olyan pluszt adtak ők, amit a fentebb említettek tudatában sem tudnék megfelelően megfogalmazni. Nincs kifejezés, ami visszaadná azt, amit az oldalakon haladva átéltem a szereplőkkel együtt. Éreztem fájdalmukat, örömüket. Megrendültem és hitetlenkedtem, amikor ők.
Igazából minden könyve ilyen érzékenyen érintett az írónőnek. De mind más miatt lett a szívem csücske.
Szerintem ebben rejlik Brittainy varázsereje. Folyamatosan olyat alkot ami különleges és tényleg az Olvasóval marad, amit nem felejt.