Békés beletörődés

2018.09.26

Vajon mikor van az a pont, mikor beleun az ember a szerelem keresésébe?

Mikor már a hideg rázza minden romantikus sztereotípiától, mert tudja:

Ilyet úgysem élhet át soha, hisz meddig reménykedett mindhiába.

Megtanulunk egyedül élni, már nem hiányzik, hogy éjjelente

valaki átöleljen, és úgy köszöntsön ránk a reggel összebújva.

Miért is hiányozna? Van ennek is jó oldala:

Megkíméljük a csalódástól, hazugságtól, megcsalástól magunkat.

Vagy a felismeréstől: Mégsem az adott személy volt a hercegünk vagy a hercegnőnk.

Mikor beleun az ember abba, hogy folyton feleslegesen kutat,

akkor billen át a mérleg a lelkében a reménykedésről a békés beletörődés oldalára.

Hisz érzi, mindent megtett, kereste, esélyt adott, várta, de mégsem találta.

Nem lesz naplementében tengerparton egymásra találás

sem első látásra szíveket elemésztő szerelemre lobbanás.

Mert ilyen csak a romantikus regények lapjain van.

De az Életünk nem szerelmes történet, a végkifejlet nem mindig Happy End