Átprogramoznám a világot
2011.12.06
Leláncolt lelkem
testemből szabadulna,
szabadon szállna.
Mindent maga mögött hagyva
repülne ismeretlen tájakra.
Hol nincs bánat, keserűség,
oda, ahol mindig kék az ég,
a napot nem takarja szürkeség.
Oda, hol nincs igazságtalanság,
szebb a világ, és az emberek
nem marják minduntalan egymást.
Hol mindenkit a hibáival együtt elfogadnak.
Hisz a képlet egyszerű:
Minden ember egyenlő.
Lelkem egy ilyen világba vágyna.
Átprogramoznám én a világot,
szebbre jobbra.
Az emberek agyában átírnám
a gondolkodás módot,
tudom is hozzá
a megfelelő kódot.
Nem lenne "nagy átlag"
ezáltal megszűnne
a kirekesztettség,
nem lenne hátrányos helyzet,
megszűnne sok nehézség.
Nem lenne erőszak, gyilkosság,
megelőznék egy csomó katasztrófát.
Jobb gondolkodással más lenne a környezet,
ez mindenkinek csak jót tenne.
Élhetőbb lenne az élet
nem lenne benne annyi méreg.
Nem lenne annyi baleset, betegség,
az ember nyugodtabb lenne,
mert tudná, hogy biztos számára a lét
ezáltal hosszabb idő múlva éri el a vég,
és ha a Halál majd egyszer,
idős korában mégis rá talál,
boldog szívvel áll majd alkotója elé,
a Mennyben mert szép életet élt.
Program kódom hosszúra nyúlna
mert sok minden van,
ami változásra szorulna de megérné,
mert a világot, az életet szebbé,
nyugodtabbá, élhetőbbé tenném.
De sajnos ez nem lehetséges.
Marad hát lelkem rab
saját testem cellájába zárva.