Árnyéktánc

2012.08.23

Nyugodt az est, tiszta az ég. A hold bevilágít az ablakon

Táncolunk, kecsesen követve a zene lágy ritmusát, keringünk az üres teremben.

Vezetsz engem. Gyengéden, mégis érezhetően mutatod, merre lépjek.

Én kézségesen követlek,

egy-két-hár.

Ámulva nézem szép mégis gonoszságot sugárzó arcodat.

Tudom, nem bántanál, nem okoznál fájdalmat, csak érvényesíted az akaratodat.

Élvezem, hogy uralkodsz rajtam. Elérhetetlen vagy, mint egy bálvány.

Semmi érzelmet nem tanusitassz.

Csak arra figyelsz, hogy lépéseink tökéletesek legyenek.

Egy-két-hár.

Tested páratlan, akár egy vad szeretőé. Elolvadok karjaidban.

Mintha meghallottad volna gondolataimat megtorpansz.

Meghajolsz, mint egy régimódi úriember

Nem tudom mi történik, fejem szédül a pörgésektől.

Kábultan figyellek, míg az árnyék felé hátrálsz, és a sötéttel hirtelen eggyé válsz.

Ekkor egy hang száll felém,alig hallhatóan, a tiéd lehet:

Csak álmodtál, ez nem valóság. Nem volt ez más, csak egy árnyéktánc.