Amara és Basa

Amara a testőröm, mióta az eszemet tudom, mindig vigyáz rám. Amikor a homokozóban játszom, hűségesen mellém ül, türelmesen kivárja míg kiélem a kreativitásom a különböző formákkal. Figyeli, ahogy a kis vödrömet homokkal töltöm és megformálom a bástyát a várhoz, aztán jönnek a kagylók. Kész is. Anya jön, megmutatom mit alkottam, megdicsér. Igazán szép lett, én is büszke vagyok magamra. Megpaskolja a mellettem elterült malamut fejét, aztán szól, hogy menjek be, mert mindjárt hazaér apa, és az ebéd is megfőtt már, szóval ehetünk. Elgémberedett tagokkal kimászok a homokozóból, bizonytalan léptekkel megindulok a ház felé. A kutya lustán de éber tekintettel jön mögöttem, kész arra, ha elesek rögtön jelezzen, hogy baj van, de gond nélkül elérek az ajtóig. Megölelem Amarát, majd bemegyek a konyhába. Finom illatok csapnak meg, sóska az ebéd. A szomszéd Margit nénitől van az alapanyag, de nem vettem észre, hogy Anyu mikor ment át hozzá, annyira belemerültem a játékba. Közben Apa is megérkezik, megölel mindkettőnket, majd leülünk együtt enni. Hirtelen Apám megszólal, döbbenettel a hangjában: Ez a kutya már megint az ajtó előtt fekszik, nem lehet tőle közlekedni. Engem vár, mondom neki teljes bizonyossággal. Ebéd után megint kimegyek majd hozzá. Nem lehet kicsim, mert Aminak pihennie kell, jön a felelet. Nem értem, hogy miért, hisz egész délelőtt mellettem feküdt, nem csinált semmi megterhelőt. De aztán megtudom, hogy szeretett kutyusomnak hamarosan kölykei lesznek. Nagyon megörülök a hírnek, mert így többen leszünk.
Apu kutyatenyésztéssel foglalkozik és versenyezteti is Amarát kiállításokon Budapesten és Debrecenben. Nagyon büszke rá, mert mindig jó eredménnyel teljesít és arra is, hogy most kiskutyák is születnek majd. 
Kora délután bekészít az előszobába egy csomó-csomó pokrócot, felkészül, mert tényleg bármikor jöhetnek a picik. Így Amara az elkövetkezőkben bent lesz a házban.
Ezek a napok is úgy telnek mint az eddigiek, csak most nem kint, hanem házon belül. Kedvenc testőröm így is végig követi minden tettemet, ez változatlan. Csak kicsit többet pihen a szokottnál.
Aztán egyik nap elérkezett a nagy pillanat. Hét poronty anyukája lett Ami és mindegyik nagyon gyönyörű. Nagy a sürgés-forgás körülöttük, hogy minden rendben legyen, de komplikáció mentesen megy minden, szépen esznek-isznak, és mindegyik megmaradt, így apukám is megnyugszik lassan, mert látja, hogy tényleg nincs baj. Amara remek anyuka, ez még tovább növeli már eddig is meglévő büszkeségét és szeretetét iránta.
Telnek a hetek, én oviban vagyok hétköznapokon Pesten, mert csak a fővárosban van olyan ovi ahol a mozgásomat is tudják fejleszteni. Kisújszálláson erre nincs lehetőség. A társaimnak és a nevelőknek is elmondom, hogy nálunk bizony kiskutyák születtek. Mindenki nagyon irigykedik, hogy ennyi kutyám lehet otthon. Én pedig mindig izgatottan várom a pénteket, hogy végre hazamehessek és láthassam őket. Egyik hétvégén apu az ölébe vesz és leül velem a fotelba. Elmagyarázza, hogy Amin kívül csak egy kiskutyát tarthatunk meg, a többiek másik gazdihoz kerülnek majd. Már kitette a piacnál a hirdetést és jelentkezők is vannak. De megvárt engem, hogy válasszak, nélkülem nem akart dönteni. Nem értem, kicsit sírok is, miért kell elmenniük tőlünk? Mind olyan aranyos és szépségesek mint az anyukájuk. Apu mondja, hogy tudja ezt, de értsem meg, mások is szeretnének ilyen kutyusokat, így nem maradhatnak, muszáj egyet választanom. Egyébként is, megígéri, hogy mindegyik jó gazdihoz kerül majd, erre nagyon fog figyelni, megesküszik rá, mert látja, hogy vigasztalhatatlan vagyok. Végül is nagyon nehezen megnyugszom és kimegyünk a kicsik ketrecéhez, mert most már nagyobbak és kint alszanak. Nagyon nehezen döntök egy kis fekete, fehér mancsú kölyök mellett és elnevezem Basának. Apa mosolyogva nézi végig a folyamatot, majd közli, hogy mivel ilyen ügyesen választottam neki nevet, így mostantól Basa gazdája én leszek és részt vehetek az okításában, hogy olyan okos legyen mint az anyja. Nagyon nagyon boldog vagyok és azonnal könyörögni kezdek, hogy hétvégére had jöjjön be Basa a házba. Ő persze sok légyszi után meglágyul és engedélyt kapok. De csak most az egyszer és csak szombat-vasárnapra, mert aztán a végén engedetlen lesz a kicsi, nem lehet majd megnevelni és ezt ugye nem akarjuk?!
Visongva rontok be a házba és mondom anyának, hogy gazdi lettem és a Basa néven szólítsa ezentúl ezt a kutyust, hogy megszokja, hallgasson rá. Apa közben behozta utánam a kis kedvencemet.
Az előszobában fog aludni, becsukjuk majd a konyhaajtót, hogy ne császkáljon el, rendben? szól anyám. Oké. Megcsináltam pokrócokból a helyét, hogy puha legyen, aztán leültem a placc közepére, figyeltem Basát, hogy fedezi fel a helyét. 
Lassan ránk esteledett, le kellett feküdni. Behúztam a konyhaajtót, ahogy anya kérte, aztán befeküdtem az ágyamba, meghallgatni az esti mesét. A három kismalac volt, már kívülről tudtam de nem érdekelt, szerettem ezt a mesét. Mikor a végére értünk, megkérdeztem anyát, hogy ugye Basa is jól fog majd aludni? Közölte, hogy biztosan. Megkértem, hogy mielőtt elalszik, nézzen rá, megígérte, puszit nyomott az arcomra és azt mondta: Igazán jó kutya gazdi vagy ám. Mosolyogva aludtam el. Másnap reggel apa ideges suttogására ébredek: Hol a kutya? Becsuktad az ajtót? Anyám válaszolt, hogy persze, hogy be, mikor zárta a nagykaput, meg a bejáratit. Nem tudott sehol kiszökni. Nem tudták, hogy ébren vagyok, csak mikor már felültem az ágyba, a kérdéssel: Apa, hol van Basa? Nem tudom kincsem, de nem lehet messze. Segítesz megkeresni reggeli előtt? Azonnal szálltam ki az ágyból. Mikor leértem a földre és benéztem az ágy alá, ott aludt békésen az én kiskutyám. Diadalittasan fölkiáltottam, hogy itt van és biztos azért van itt, mert vigyázott rám a sötétben. Édesapám elnevette magát. Ebből a kis vakarcsból is jó kutya lesz. 

Igaza lett, valóban jó kutya vált belőle. Okos volt és versenyeken is szerepelt, bár nem annyin és nem olyan eredményesen mint az anyukája, de én nagyon büszke voltam rá, hogy a kiskutya, aki az ágyam alatt aludt, később milyen sokra vitte. 

Basa és Amara végül egy gazdihoz kerültek, mikor végleg felköltöztünk Pestre. Ők voltak az első két olyan kutya, akiknek különleges helye lett a szívemben és akiknek az emléke, még így évekkel később is mosolyt csal az arcomra és könnyeket a szemembe, hisz miattuk lettek számomra a kutyák és az Alaszkai malamut, mint kutyafajta örök szerelem.