Álarcosbál
2012.08.12
Leszállt az éj,
Felveszem ruhám, álarcom,
indulhat a bál.
Belépek a terembe,
szemed rögtön megtalál.
Elindulsz felém,
találkozunk
a parkett közepén.
Kezet csókolsz,
és táncba kezdünk,
körbe-körbe keringünk.
Álarcot viselünk mindketten,
de felismerem tekinteted,
éget, el nem enged.
Telnek-telnek az órák,
csak perceknek tűnnek.
Elérkezik az éjfél lassan,
a teremben vége a táncnak,
az ajkak csókban összeérnek.
Az álarcok földre hullnak,
elvégezték feladatukat.
Ringatózni kezd újra a sok pár
már látva egymás igazi arcát.
Ajkaink ismét játékba kezdenek
a szenvedély ritmusa vezet
ezen a gyönyörű, holdfényes éjszakán.