2018.12.20. - Josef Weinheber
2018.12.20
Josef Weinheber
Évről évre
Míg teltek holdad napjai,
mint árnyék kísért valaki,
évről évre és szüntelen,
hűs éjben, napos reggelen.
A gyermek szétnéz, s már öreg,
fut az idő, szó elremeg,
és minden folyik és bukik,
makk, mely hull, fa, mely rügyezik,
minden hanyatlik, ház, torony,
és sápad, öröm, fájdalom,
és végül így jársz te is, és
porszem idő volt az egész,
mire ráeszmélsz igazán,
örök éj vagy és üres árny.
Örök éj? Máris újra élsz,
hisz a fiadban visszatérsz,
az újrakezdi utadat,
s munkádat, mely félben maradt,
s fél, örül, tűnődik s remél
s fiában ismét visszatér; -
s óráját nézve s nesztelen
évről évre és szüntelen,
s mindig készen suhintani,
árnyként követi Valaki.