2018.11.30. - Orbán Ottó
2018.11.30
Orbán Ottó Elégia egy szamárhoz
Utak szegény szörnyetege,
te vagy köztünk az egyetlen igaz,
mint a nyárson piruló szentek,
túlvilági hangon ordítasz,
s keresztbeállsz a síneken,
hiába vernek orrba,
véres szemed forgatod és csapzott fejed
lesunyod a szikrázó porba.
A villamos megáll, s mint a darázs
idegesen körbe repül a perc,
míg te tudatalatti
eszményeidért vezekelsz.
Szőrös szabadság, Költészet-Bozontú,
lihegve állsz az égető napon,
s káromkodó parancsolód,
szöges bakanccsal rúg pofon.
Az ember rádnéz és orra nyergén
röhögni kezd a szemüveg,
míg helytállsz és a huszadik, hullaszagú
századból kilóg - a füled