2018.11.29. Nagy László
2018.11.29
Nagy László: Négy őszi levél
Levegőben
Az égre fölemeltelek,
szállni tanultál kedvesem,
levegő édes vándora,
kisangyal, hol a szerelem?
Nem is repülsz, de kergetett
menyasszonyságod tova száll,
becsavarja a fejedet,
ökörnyál, őszi pókfonál.
Földön
Nyújtózz el szépen, drágaság,
az őszi fűben pihegve,
itt lész fehér, ha jön a dér,
üt a körmödre, ínyedre.
A szíved mellett térdelek,
szomorún földiszítelek,
borítnak vörös bélyegek,
csók helyett meggyfalevelek.
Vízben
Fejed lökődik, hajadat
emelgeti az áradat,
mint holdsarló kihűlt a szád,
szemedből pezsgő gyöngy fakad.
Bánlak nagyon, de nem sirok,
a vizet nem is kavarom,
talán még most is szeretlek,
a partra horgad haragom.
Karomban
Levert a mindenség szele,
mint őszi fának harmatát,
megtudtad, hogy a két karom
köre az egyetlen hazád.
Halottak estjén gyertya közt
magad a bűntől eloldod,
rámjössz, rugdossa szívemet
pünkösdirózsa-bocskorod.