A "szegény magányos" Férfi (végtelen mese)
2018.03.05
Keresed, kutatod a szerelmet, de nem leled,
úgy érzed, reménytelen a helyzeted.
Aztán egyszer csak, váratlanul bumm:
Megtetszik valaki, beszélgetni kezdtek,
örülsz, úgy érzed, minden jól alakul udvarolsz,
romantikus programokat szervezel,
Mutatva ezzel: férfi vagyok,
én kellek neked, be is bizonyítom.
Egy idő után mégis a pad alatt landolsz.
Értetlenül ülsz a porban, merengve:
Már megint ugyanaz a lemez szól recsegve.
"aranyos vagy, jól éreztem magam veled,
de maradjunk csak barátok, ha lehet."
mondta a lány de nem jelentkezett többet.
Nem lehet velem a baj- fűzöd tovább a gondolatmenetedet,
hiszen én megtettem érte mindent, amit lehetett.
Ő mégis, mocsok módon átejtett.
Úgy tett, mint aki kedvel, mégis végül
a barát zóna halott szürkeségébe száműzött.
Tényleg érthetetlen. Hisz magabiztos alfahím vagyok,
minden magányos nő vágyálma -
gondolta szegény mintapéldány mélázva.
Viszont az meg sem fordult a fejében:
Ő is így viselkedik fordított helyzetben.
Jön egy nő, aki kitenné érte szívét-lelkét,
szeretné a hibáival együtt, megbecsülné
főzne rá, nem hagyná korogni gyomrát.
Nem hagyná, hogy bánat érje
Elenyésző ráadásként Éjszaka ágyát is melegítené,
Röviden: amit tud, mindent megtenne érte.
Hisz mégis csak ő a földet mozgató egyetlen, tökéletes férfi ember
kis ego növelő túlzással persze, mert az mindig kell.
De hiába tesz meg nyakát törve is akár mindent az ilyen nő.
Mert keresztül néznek rajta és ott áll szinte láthatatlanná válva.
... és körbe értünk végül ugyanoda: Panaszkodik a magányos férfi,
mert azt hajszolja, ami elérhetetlen.
Ami meg elérhető az persze nem értékelendő.
Pedig a nő nem túlzásba esve de szinte meggebed,
hogy megfeleljen a láthatatlan mércének. Mégsem kell.
Mert ezzel meg elveszi a férfi vadászösztönét, vagy mi...
... és kitudja, hogy ez hányszor ismétlődik...
Így tetőződik mindkét fél lelkében a visszafordíthatatlan
önértékelési zavar és önbizalom hiány
Itt ért véget a mese, mert a helyzet
örökös korforgása kilátástalan és reménytelen
Nem vagyunk tökéletesek. Senki sem az. Mégis vannak olyan helyzetek, mikor a két nem tagjai kígyót békát kiabál egymásra. Holott mind a kettő hibás. Okosnak kéne lennünk és észrevennünk: mikor kell égetni azt a bizonyos hidat és mikor építeni, hogy könnyebb legyen az átkelés egymás felé... De könnyű beszélni. Mert a párkeresésnek rengeteg buktatója van... A szerelem a legszebb és legfájdalmasabb játék az életünkben. Ennek kapcsán születettek meg a fejemben a fentebb leírtak.