A kristálygömb elromlott bocsika... avagy: Ne várj a csodára!

Túlidealizálunk mindent az életünket meg végképp. Olyan dolgokba kapaszkodunk, ami nem biztos, hogy megvalósul. Legkritikusabb helyzetekben kérdezünk be: Lesz ez? Lesz az? Áll velünk szemben a kérdezett fél: Honnét tudjam? Pont most sz*rt be a kristálygömböm. Szervizben van.
Jah, és a Tündérkeresztanyád pálcája lemerült, elemet kell benne cserélni, mert így nem műxik. Addig is a csoda töltödik... Kérlek, várj! ERROR... Ez nem így megy... Sorry.

Miért nem teszel érte, hogy legyen ez vagy az? Mindenkinek mást jelent a boldogság, ez tiszta sor. De ha egy kicsi jót is kapsz már mozdul is benned az örök elégedetlenkedő ördög, nem erre vágytam. Ez olyan unalmas. Ilyenkor persze kínodban megdobálod oszlásnak indult paradicsommal a két lábbal földön állókat, mert fáj hallani, hogy az élet nem kívánságműsor kiscsillag. Ha a vágyaidat képes vagy szavakba önteni, akkor tovább is tudsz lépni és kicsit átformálva újra felépíteni és megélni a botlásokat minimálra csökkentve a bukott verzióból tanulva, magadat javítva. A régi önmagad kell? Hívd elő, ott van benned! Vagy teremts egy jobbat a darabjaidból. Rajtad áll. Elesel - felállsz, leporolod magad, bekötöd a sebeket - tovább mész. Addig ismétled ezt a kört, amíg nem sikerül.

Sírsz, mert elhagyott a szerelmed? Kidobott a mocsok? Jajj istenem ez szörnyű. Emészted magad már bánod a sokszoros megcsalást, vagy hogy éles helyzetben elbénázva hevesen reagáltál mikor nyugodtan kellett volna? Na bumm. Mindenkivel megesik. Most meg boldog-boldogtalannak elmondod, Te egyedül fogsz meghalni, mindenkit a bizalmatlanságoddal büntetsz, még azt is, aki kezét-lábát törné, annyira akar téged. Az ilyenekből lesznek macskás vénasszonyok és ágyról-ágyra járó Don Juanok.

Már látom, tiltakozásra nyílna a szád, hogy igen, de.... Nem azt mondom, hogy adj le az igényeidből beérve egy langyos pocsolyában ringatózó lélekvesztővel, miközben ott vár rád a tengeren a Fekete Gyöngy. Csak vedd észre az apróságokat. A színfoltokat a szürkeségben. A kezet, ami érted nyúl megsimogat és átölel, a fület ami hallgat, a szemet, ami aggódva és jobban figyel mint az F.B.I. mert félti a segged vagy megcsillan ha rád néz mert örül, hogy láthat.

Tudom, azon kattogsz, hogy senki nem látja előre a jövődet és biztosít arról, hogy 10 éven belül nagy családos emberként Jokert meghazudtoló nyakrángással éled a mindennapjaid, mert Harley vinnyogásától már a falnak mész. Jajj, Puddin... Ha nyitott szemmel és lélekkel járnál, feltűnne, nem rossz ám annyira a lét. Meglátnád, hogy vannak kis dolgok, amitől szivárvány lesz az égen és nem azért mert droghoz nyúltál tegnap éjjel. Látnád, hogy van pár ember, akinek a hibbantsága kiegészíti a tiedet vagy épp a normálatlanságoddal együtt szeret és ha kész vagy, a nagy Mad Love is bekopogtat majd.

Amit a mostban megtehetsz: Értékeld amid van. Nem veszed félvállról, mert minden múlandó, bármit elveszthetsz. Megbecsülöd a támogatást, szeretetet amit kapsz. Ettől leszel erősebb. Nem kell várni, a jó mindig jelen van, csak vedd észre